A tökéletes tojáshab elkészítése:
- A tojás: A 3-4 napos, vagy idősebb tojás alkalmasabb tojáshab készítésére, mint a friss. Az idősebb tojásból nagyobb térfogatú hab verhető.
- Az időjárás: Esős napokon, amikor a levegő páratartalma magas, nehéz szép (levegős) tojáshabot készíteni.
- A hőmérséklet: A hideg tojás sárgáját könnyebb elválasztani a fehérjétől. A hideg tojásfehérjét nehezebb habbá verni, ezért hagyjuk szobahőmérsékletre (20-25°C) melegedni. A szobahőmérsékletre melegedett fehérjét akár nyolcszoros térfogatra is felverhetjük.
- Az edények: Általában réz, a rozsdamentes acél, vagy üvegedényekben érdemes a tojáshabot felverni. A műanyag edények gyakran maradnak zsírosak, vagy a felületükön mosószermaradványok maradhatnak, ezért inkább ne használjunk műanyag edényt, vagy nagyon gondosan mossuk el, öblítsük ki. A zsír a tojáshab ellensége (így a belekerült sárgájarész is!).
- A réz (Cu): A réz edény jobb, mint a rozsdamentes acél, mivel a réz edényekből beoldódó réz ionok a tojásfehérje konalbumin nevű fehérjekomponensével komplexet alkotnak. Ez a sárgás színű Cu-konalbumin komplex stabilabb, mint az eredeti konalbumin. Ha rozsdamentes, vagy üvegedényt használunk, akkor a következő pont szerint savval stabilizálhatjuk a habot. (Az ezüst, vagy ezüsttel bevont edények legalább annyira jók, mint a réz.) Ezek egy cseppet sem olcsóak, de szerencsére a savval való kezelés legalább annyira hatásos tud lenni, mint a réz.
- A savak: Kevés ecettel (ecetsav), citromlével (citromsav), vagy monokálium-tartaráttal (=borkénpor, cream of tartar) savanyítva a tojáshab nagyobb térfogatú lesz, és nő a (hő)stabilitása is. Savas közegben a fehérjéket alkotó kéntartalmú aminosavak szulfhidril (R-SH) csoportjain a proton (H+) nagyobb valószínűséggel marad a kénnel (R-SH), ezért az erős kovalens kötésű diszulfid hidak (R-S-S-R) kialakulásának valószínűsége is számottevően csökken.
- A diszulfid híd kialakulásához vezető oxidációval ellentétes irányú reakció a redukció, amit redukáló hatású savakkal (citromsav, ecetsav, stb.), protonokkal (H+) érünk el. Az ábrán a fehérje harmadlagos szerkezetének kialakításában szerepet játszó diszulfid híd (-S-S-) felbomlását látjuk savas (redukáló) közegben.
- A réz-ionok hatása hasonló a savakéhoz, mivel ugyancsak a szulfhidril csoportokra hatnak, gátolva a harmadlagos szerkezet kialakulását. Nagyjából fél teáskanál (2-3 ml) citromlé elegendő egy tojásfehérjéhez. A citromlénél általában jobb hatású monokálium-tartarátból elegendő 0,5 g/tojásfehérje ahhoz, hogy növekedjen a hab stabilitása.
- A cukor: A tojáshabhoz csak a végén adjuk hozzá a cukrot. Általában használjunk porcukrot és folyamatos habverés mellett adagoljuk. A jó tojáshab készítésénél 1 tojás fehérjére min. 2 evőkanál porcukrot használjunk, de az 1:1, vagy 2:1 cukor:fehérje is elfogadott és használatos. A cukor a viszkozitás növelésével növeli a hab stabilitását is.
- A só: A só növeli a tojáshab felveréséhez szükséges időt és csökkenti a hab stabilitását, mivel a NaCl disszociációja után a pozitív nátrium- és a negatív klorid ionok a fehérjék ellentétes töltésű csoportjait leárnyékolják, amivel a fehérje-fehérje kölcsönhatások kialakulásának valószínűségét csökkentik, ezzel pedig a teljes rendszer gyengítik. A tojásfehérjéhez tehát ne adjunk sót.
- A víz: A tojáshab térfogatát megszabó fő tényező. A tojásfehérje általában 90% vízből, s mindössze 10% fehérjéből áll. Némi víz hozzáadásával a hab térfogata tovább növelhető. (vizes piskóta)
- Az idő: A hosszabb ideig történő habveréssel a habban a levegő buborékok kisebbek lesznek ugyan, de a számuk jelentősen megnő, s a hab is stabilabb marad. A túl hosszú ideig vert hab összeomolhat. Az összeomlásban ugyanazok az erők játszanak szerepet, amelyek a hab kialakulásáért felelősek: a fehérjék közötti kötések. Ebben az esetben egy újabb tojásfehérje hozzáadásával orvosolhatjuk a gondot.
Forrás:
itt
